Sziasztok!
Már elég régen jelentkeztem, de ennek sajnos az is oka, hogy megsérültem. A múlt héten, az egyik edzésen egyszer csak egy reccsenést hallottam a vádlimban. Mondanom sem kell, eléggé megijedtem.
Természetesen azonnal befejeztem az edzést és elvittek a csapatorvoshoz, aki szerint szerencsére csak egy izomhúzódásról van szó. Azt mondta, hogy elfáradtak az izmaim a sorozatos megterheléstől, ami végül is nem csoda, mert egy éve, mióta itt vagyok, egyetlen meccset sem hagytam ki, amikor meg pihenő lett volna, akkor meg a válogatottnál voltam. Emiatt hagytam ki a hétvégi Milan elleni meccset, meg tegnap sem játszottam.
Most pihennem kell, de így talán lesz időm eljutni a nagy csapat meccseire is, mert az utóbbi időben nem nagyon jutottam el rájuk, mivel rendre ütköztek az időpontjai a primavera csapat mérkőzéseivel.
Persze azért össze szoktunk futni a felnőtt csapat játékosaival. A múlt héten például Figóval, aki ugyancsak sérült. Váltottunk is néhány mondatot, de érdekes módon az nem került szóba, hogy a magyar és a portugál válogatott egy vb-selejtezőcsoportba került. Lehet, hogy azok után, hogy lemondta a válogatottságot, már annyira nem is érdekli?
Hogy nekem mi a véleményem a vb-sorsolásról, azt honlapomon, a www.filkorattila.hu -n olvashatjátok el.
Itt Olaszországban meg vannak elégedve a vb-selejtező sorsolással, az Eb csoportbeosztásával azonban már kevésbé. Mindenki csak a fejét csóválta, hogy már megint összekerültek a franciákkal. A tavalyi vb-döntő után ugyebár már a selejtezőkben is összekerültek, az Eb-meccs tehát már a negyedik tétmérkőzésük lesz két éven belül. Na persze a hollandokat és a románokat sem becsülik le, de azért ettől függetlenül bizakodóak a továbbjutást illetően. Persze, miért is ne lennének azok, hiszen mégiscsak ők a világbajnokok.
Remélhetőleg a jövő hétre már sikerül felgyógyulnom, és majd akkor majd erről is beszámolhatok. Addig is mindenkinek minden jót.
Üdv: Attila
Nagyon készültünk a görögök elleni meccsre, és úgy érzem, hogy a csapat tényleg mindent meg is tett azért, hogy kiköszörüljük a Moldovában esett csorbát.
Én úgy láttam, hogy most kifejezetten jól játszottunk, és bizony okoztunk igencsak meleg perceket az Európa-bajnoki címvédőnek. Az sem volt véletlen, hogy mi szereztük meg a vezetést, de sajnos egy öngóllal és egy tizenegyessel fordítani tudtak ellenfeleink. Ezúttal a helyzetkihasználás nem ment olyan jól, mint mondjuk az olaszok ellen.
Végül is – számomra is kellemes meglepetésként – kaptam én is negyedórányi játékidőt. Ugyan ez a tizenöt perc nem tűnik hosszú időnek, de ezúttal elég sokat voltam játékban is, sőt egy lövési kísérletig is eljutottam, de abba végül belelépett egy védő is. Úgy érzem, hogy a pályán töltött rövid idő alatt mindent kihoztam magamból, amit csak lehetett.
Azt hiszem, hogy az természetes, hogy a lefújás után igencsak szomorkás volt a hangulat az öltözőben, már csak azért is, mert a játékképe alapján legalább a döntetlent megérdemeltük volna. Meg aztán mi is hallottuk a pletykákat Várhidi Péter további sorsával kapcsolatban.
A témáról alkotott véleményemről bővebben honlapomon, a www.filkorattila.hu–n olvashattok.
Én nem tudtam a többiekkel maradni, mert másnap reggel negyed nyolckor indult vissza a gépem Milánóba, így aztán siettem haza Sződre a szüleimhez, hogy még tudjak egy kicsit pihenni. Így utólag azt mondom, hogy lehet, hogy annyira nem is kellett volna sietnem, mert így is csak nehezen jött álom a szememre. Egy ilyen meccs után dolgozik az emberben az ideg, így végül, talán ha három órát tudtam aludni.
Ezért aztán, amikor másnap megérkeztem Milánóba, az edzőm nem erőltette nagyon az edzést nekem, csak egy kis átmozgatás rendelt számomra, aztán elengedett, hogy kialudjam magam.
Pénteken délután volt még egy komolyabb edzés, ma pedig a primavera csapattal Bergamóba utazunk az Atalantához. Érdekes, hogy az utóbbi időben szinte mindig idegenben játszottunk, így az utóbbi egy hónapban igencsak mozgalmas volt az életem, szinte három nap nem volt, amit egy helyen töltöttem volna. De hát már csak ilyen a futballisták élete.
A jövő hét elején újra jelentkezem majd, addig is mindenkinek minden jót!
Sajnos nem úgy sikerült a moldovai kirándulás, mint ahogyan azt reméltük. Pedig minden olyan jól indult.
Azok után, hogy pénteken megérkeztünk, egyből a hotelbe mentünk. Bár eleinte tartottunk attól, hogy milyen szállás vár ránk Kisinyovban, azt kell mondjam, hogy a szálloda tényleg minden igényt kielégített. Délután tartottunk még egy edzést a stadionban, aztán újra irány a hotel. Szombat délelőtt már csak egy megbeszélést tartottunk, aztán már jött is a meccs.
Sajnos a házigazdánk - akik hozzánk hasonlóan az elmúlt időszakban remek eredményeket értek el – nagyon jól játszottak és gyorsan kihasználták két hibánkat, innen pedig már nem volt visszaút. Pedig az elején, még 0-0-nál Priskin Tominak volt egy óriási helyzete, ha az bemegy, valószínűleg minden másképpen alakul.
Sokan kérdeztétek, hogy én miért nem játszottam. Ha kíváncsiak vagytok ezel kapcsolatos véleményemre, akkor azt a honlapomon, a www.filkorattila.hu –n olvashatjátok el.
Azt hiszem az természetes, hogy igencsak gyászos volt a hangulat a meccs után. Még aznap visszarepültünk Budapestre. Vasárnapra kaptunk egy pihenőnapot, aztán hétfőn délután volt a Puskás Ferenc-stadionban egy nyilvános edzés, majd kedd délelőtt egy újabb.
Mostanra már sikerült kihevernünk a moldáv meccset, de hát nincs is mit tenni, a következő ellenfélre kell koncentrálni, amely ráadásul nem is lesz akárki, hiszen az Európa-bajnoki címvédő és már csoportgyőztes görög csapat vár ránk. Az biztos, hogy nem lesz könnyű meccs, hiszen remek válogatottról van szó, de nekünk a világbajnokot is sikerült már legyőznünk, ráadásul idehaza eddig még minden meccsünket megnyertük Várhidi Péter irányításával. Remélem ez a sorozat most sem fog megszakadni.
Bízom benne, hogy sokan kijönnek nekünk szurkolni ma este a Puskás Ferenc-stadionba, ahogy hallottuk, legalább harmincezer nézőre lehet majd számítani. Azt pedig a többiek nevében is ígérhetem, hogy mindent megteszünk azért, hogy újra megörvendeztessük a szurkolókat, és hogy kijavítsuk a Moldovában esett csorbát.
A meccs után csütörtökön utazom majd vissza Milánóba, ahol délután már edzésünk lesz, így várhatóan csak pénteken tudok újra jelentkezni a görög meccs értékelésével.
Erről bővebben honlapomon, a www.filkorattila.hu-n olvashattok.
Csütörtökön délelőtt volt még egy edzés a Vízművek-pályán, ahová a tévések, újságírók és fotósok is bejöhettek. Ma délelőtt már nem lesz tréning. Videó-elemzést tart majd a kapitány, aztán kora délután irány a repülőtér és Kisinyov. Ott várhatóan a meccs időpontjában, azaz hatkor lesz majd még egy edzésünk, és aztán holnap a meccs. Ígérem: mindent megteszünk a győzelemért, és remélem sok örömet szerzünk majd nektek. Ha hazajöttünk, akkor még a görög meccs előtt mindenképpen újra jelentkezem a kinti élményekkel. Addig is sziasztok, és szurkoljatok nekünk! Üdv: Attila
Ahogyan azt legutóbb írtam, szombaton újra Pest felé vettem az irányt. Na persze nem volt ez ilyen sima, ugyanis éppen csak elértem a gépet, mert elaludtam.
Szerencsére azonban sikerült gyorsan összekapnom magam, így ott voltam a szombati járaton.
A hétvégét megint a szüleimmel tudtam tölteni, mert a válogatott gyülekező csak hétfő délelőtt volt az MLSZ-ben.
Aztán buszra ültünk és irány a Margitsziget, ahol a Thermál Hotelben szállásoltak el minket. Hétfőn este még egy edzésünk volt, kedden pedig kettő lesz a Népfürdő utcai Elektromos-pályán. Így készülünk a moldávok és a görögök elleni Eb-selejtezőkre.
Még egy fontos téma, ami velem kapcsolatban felmerült az utóbbi időben: az az esetleges bresciai szerződés.
Őszintén szólva, így konkrétan még nem hallottam róla, csak azt tudtam, hogy keresnek az első és a másodosztályból is. Nem mondom, hogy nem lenne jó Vassá Ádámmal és Feczesin Robival egy csapatban játszani, de jelenleg nagyon jól érzem magam Milánóban is.
Egyelőre most az Interre koncentrálok, s igyekszem bekerülni minél előbb a nagycsapatba is, persze, hogy erre mikor kerül sor, vagy hogy egyáltalán sor kerül-e, azt még nem tudom. Én mindenesetre igyekszem mindent megtenni ezért.
Igazából most még nem is foglalkoztat a távozás gondolata, majd januárban térünk erre vissza, és igyekszem a menedzseremmel együtt a legjobb döntést hozni.
Egyelőre zárom soraimat, de mielőtt elutazunk Kisinyovba, még egyszer biztosan jelentkezem majd.
Szurkoljatok nekünk!
Üdv mindenkinek: Attila
Sziasztok!
Először is elnézést mindenkitől, hogy közel egy hete nem jelentkeztem, de mentségemre szóljon, hogy az elmúlt egy hetem igencsak eseménydús volt.
Vágjunk is mindjárt bele. Legutóbb ott hagytam abba, hogy Udinébe utaztunk Primavera meccsre, ahová a szüleim is elkísértek. Természetesen ez plusz motivációt is jelentett számomra és nyugodtan állíthatom, hogy remekül ment a játék. 4-2-re győztünk, s az első gólunknál a gólpasszt adtam, a másodikat pedig én magam szereztem. Egy jobboldali beadás után érkeztem a hosszún, és aztán bevágtam.
A meccs után még szombaton hazamentünk Magyarországra, miután keddig kimenőt kaptam. Két napom volt odahaza, úgyhogy nagyon nem volt időm elmenni sehová, örültem, hogy otthon lehettem a szüleimmel.
Kedden mentem vissza Milánóba, de nem sokáig, mert másnap utaztunk Sheffieldbe, ahol a helyi futballklub 150 éves alapítása alkalmából játszottunk egy gálameccset. A kezdőcsapat tagja volt Marco Materazzi is, aki az ellenünk játszott augusztusi válogatott meccs óta most lépett először pályára.
Szóval egy világbajnok is a pályán volt, de ennek ellenére én viselhettem a csapatkapitányi karszalagot, ami egy magyar futballista számára óriási megtiszteltetés. Ez nagyon nagy boldogságot okozott nekem. Úgy érzem, hogy akkor is jól ment a játék, igaz gólt nem szereztem, de az első találatunk előtt én lőttem rá a labdát, amit a kapusról kipattanva rúgott be Balotelli. A másodiknál pedig én végeztem el azt a szabadrúgást, amely után aztán Pelé talált be.
Csütörtökön utaztunk vissza Milánóba, de mivel a hétvégén nem lesz meccsünk, ma, azaz szombaton már haza is utazok Magyarországra a válogatott edzőtáborába, a moldávok és a görögök elleni meccsre.
Ígérem, otthonról sűrűbben jelentkezem majd.
Addig is mindenkit üdvözlökAzzal kezdeném, hogy nagyon jó érzés, hogy ilyen sokan beléptek a szurkolói klubba. Külön köszönet „robi92”-nek, aki alapította és gondozza a klubot, amelybe természetesen én is beléptem.
Ami a hetemet illeti, kifejezetten jól sikerült. Kezdődött még azzal, hogy a múlt hétvégén a Cesena ellen játszottunk a primaverával, azaz az Internazionale junior csapatával egy bajnokit, amelyet 1-0-ra megnyertünk. Aztán szerdán az Albinolesse ellen volt egy kupameccsünk, amelyen 2-2 lett a végeredmény. A meccsről, és arról, hogy hogy ment nekem a játék, bővebben honlapomon, a www.filkorattila.hu –n olvashattok.
Kedden a szüleim megérkeztek Milánóba. Apu ugyan korábban már volt kint nálam, és egyszer együtt eljöttek egy udinei meccsemre is, de olyan, hogy huzamosabb ideig, több napot kint legyenek velem, olyan még nem.
Már nagyon hiányoztak. Sokat beszélgettünk, meg sétáltunk a városban. Anyuval vásárolgattunk is. Elkísérnek a mai Udinese elleni mérkőzésre is, és utána együtt megyünk haza, mert keddig szabadságot kaptam.
Eddig túl sok lehetőségem nem volt hazautazni, legfeljebb a bajnoki szünetekben, na meg a válogatott edzőtáboraiba, de az egészen más. Most a vasárnapot és a hétfőt is otthon tölthetem a szüleimmel.
Hogy hogyan sikerült az udinei kirándulás, és hogy mi történt velem otthon, arról majd a következő bejegyzésben számolok be.
Addig is mindenkit üdvözlök:
Filkor Attila
Üdvözlök mindenkit a fanzone.hu-n.
Nagyon nagy öröm számomra, hogy a magyar labdarúgó válogatottnak és nekem is ilyen sokan szurkolnak.
A továbbiakban itt olvashatjátok azt, hogy mi történik velem a mindennapokban, hogyan élek és készülök Milánóban, illetve Magyarországon.
Örömmel tudatom, hogy elkészült a honlapom: www. filkorattila.hu.
Ha valaki többet akar megtudni rólam, akkor kattintson nyugodtan rá.
Üdv mindenkinek!
